Alacsonyabb rang� istenek, d�monok

�rta: Nov�ki �kos Tam�s (Platschu)

T�bb ezer �v t�vlat�b�l ma a kutat�k vil�gosan l�tj�k, mely istenek �lltak a vall�sos �let k�z�ppontj�ban, kik voltak azok, akiket az eg�sz orsz�g tisztelt, �s kik voltak helyi numenek, akiket m�sutt alig ismertek. A sz�vegekb�l �s a t�rgyi eml�kekb�l kit�nik az is, hogy gyakran nem a papok �rdekl�d�s�nek homlokter�ben �ll� istenek voltak n�pszer�ek az egyszer� emberek k�r�ben, hanem olyan l�nyek, akiknek nev�vel hossz� id�szakokon kereszt�l alig tal�lkozunk a feliratokon. M�s tekintetben is relat�v egy isten "nagys�ga". Ha az egyiptomi vall�s eg�sz�hez m�rten jelent�ktelen is a szerepe, egy-egy k�z�ss�g sz�m�ra bizonyos id�re t�ln�het a legnagyobbakon �s elnyerheti az "�g ura", "valamennyi isten ura" �s hasonl� jelz�ket. 

A m�zeumokban oly gyakran l�that� t�rpeistenek p�ld�ul sok�ig az egyiptomi vall�s periferikus elernei k�z� tartoztak. T�bbeknek a nev�t ismerj�k k�z�l�k: egyik�k Aha, a "Harcos", m�sok neve Hit �s Hatiti, de a legk�zismertebb B�sz. A sz�les arc�, lapos orr�, ar�nytalanul r�vid l�b� B�sz groteszk jelleg�t az �llatf�l is fokozza, s�t n�ha �llatfarka is van. K�lseje lehet kifejezetten ijeszt�, m�skor a humoros von�sok �rv�nyes�lnek ink�bb. B�sz bajelh�r�t�, n�pi v�d� istens�g, aki a m�rges k�gy�kat, a gonosz befoly�sokat, a d�monokat tartja t�vol v�denceit�l. Az alv�k k�l�n�sk�ppen k�nnyen ker�lhettek vesz�lybe, ez�rt egyesek �jjelre k�zvetlen�l is oltalma al� helyezt�k magukat, az � k�p�t faragt�k ki az �gyra. Vid�m, der�s term�szet�t a dobok, erej�t, harciass�g�t a kez�ben tartott k�sek fejezik ki. B�sz nagy korszaka a k�s�i id�kben, a Kr. e. I. �vezredben kezd�d�tt, amikor k�l�nb�z� m�s istenekkel kapcsolt�k �ssze alakj�t. T�bbek k�z�tt Su szerep�t is �tvehette, fennmaradt olyan k�p, ahol � t�masztja al� az �gistenn�t. A sok l�nyb�l �sszetett panteisztikus isteneknek B�sz, arc�t adta az istenvil�g egys�ges�t�s�re t�rekv� vall�sfiloz�fia. 

Hasonl� term�szet� l�ny Tho�risz istenn�, aki a v�zil�fej, terhes n�i test, oroszl�n-l�b �s krokodilusfarok er�sen �ssze nem ill� egy�ttese ellen�re sem lett visszatasz�t� sz�rnny�. K�l�n�s, bizarr, de m�gis m�lt�s�gteljes istenalak, akinek �br�zol�saib�l a humoros von�sok �ltal�ban hi�nyoznak. Mint a t�rpeistenek, � is oltalrnaz�, f�k�ppen a sz�l� n�k sz�m�tottak seg�ts�g�re, Kez�ben gyakran a za (v�delem) sz� hieroglif�j�t tartja. Pozit�v szerepe a vall�sban ann�l is figyelemrem�lt�bb, mivel a v�zil� a Sz�thet megtestes�t�, gonosz �llatok egyike volt. A paps�g is �rezte ezt az ellentmond�st, s ennek felold�s�ra j�tt l�tre az Ozirisz-m�tosznak egy olyan verzi�ja, melyben Tho�risz, akit itt Sz�th kedves�nek mondanak, �t�ll H�rusz oldal�ra, s ez meg�li az istenn�t �ld�z� k�gy�t. K�s�bb oly szorosan k�t�d�tt Oziriszhoz, hogy Karnakban k�z�s templomot emeltek egy v�zil�istenn�nek, Ipetnek �s Ozirisznak. 

A v�zil�kultusz egyik legimpoz�nsabb ernl�ke az a tekint�lyes m�ret�, rendk�v�li gondoss�ggal megmunk�lt szobor, melyet Th�b�ban �ll�tott fel a Kr. e. 7. Sz�zadban egy magas rang� tisztvisel� annak �rdek�ben, hogy az istenn� megv�dje Nit�krisz f�papn� vagyon�t. Az istenn� itt az �szaki �gbolt hatalmas V�zil� csillagk�p�vel �s egy dek�n csillaggal is azonos. A naosz oldal�n, melyben a szobor �llt, a szobor k�sz�ttet�je a h�t Hathor el�tt im�dkozik. A csillagistenn� �s a sors ir�ny�t�i teh�t egy�ttes tiszteletet �lveztek, annakjelek�nt, hogy az asztrol�giai szeml�let magasabb k�r�kben is h�d�tott. 

A n�p sz�m�ra mint bajokt�l megszabad�t� istenn�k voltak a legkedvesebbek. Egy Kr. e. 8. sz�zadi szobor felirata ny�jtja a leg�rt�kesebb t�j�koztat�st a hozz�juk f�z�d� v�rakoz�sokr�l. Az istenn� kinyilatkoztat�s�ban Reretnek, Tho�risznek, majd Ipetnek mondja mag�t, a k�s�i kor vall�s�ban teh�t m�r valamennyi v�zil�istenn� azonos volt. Ipet a r�gi Ipy n�vforma hely�re l�pett. "En vagyok Reret, aki hangj�val t�mad, puszt�tva k�zeledik, felemeli hangj�t, �v�lt�st ad ki mag�b�l, de megmenti azt, aki az � test�b�l sz�rmazik." A tov�bbiakb�l kider�l, hogy � az, aki k�s�vel v�delmezi a Mindens�g Ur�t. A d�rnonok serege az � parancsainak engedelmeskedik. "Sz�mba veszem a hetemu d�mon aj�nd�kait, a semai d�monok hatalmam alatt �llnak. A kedefti szellemek �gy sz�lnak: Mi az, amit megtegy�nk? - �n k�ld�m a hal�lt az �let ellen." (J. Vandier in: La Revue du Louvre 12. 1962, 199.) Az oltalom, a megsemmis�t�s, a hal�l �s az �let mind azoknak az er�knek a kez�ben van, amelyeket az istenn� ir�ny�t. 

Tho�risz maga is k�zel �ll a d�monokhoz. Egyiptomi neve a Ta-Weret (A Nagy) egy�ttal egy d�moncsoportra, a weretekre is utal. A g�r�g daim�n sz�val a vall�st�rt�net az istenek �s emberek vil�ga k�z�tti �tmeneti l�nyeket jel�li, akiknek k�l�nb�z� n�pekn�l sz�mtalan neve, megnyilv�nul�si form�ja lehet. Egyiptomban k�t nagy oszt�lyba sorolhat�k, t�lvil�gi �s f�ld�n tev�kenyked�, megjelen� d�monokra. Az el�bbieket a pirarnissz�vegekb�l is ismerj�k, f�ldi d�rnonr�l egyik els� forr�sunk egy irodalmi sz�veg, mely csak r�szben maradt r�nk. 

"�me, �n lesz�lltam a mocs�rba, mely ezzel a legel�vel hat�ros. Asszonyszem�lyt l�ttam ott, akinek nem emberi teste volt. Hajam az �gnek meredt - �gy mes�lte -, mikor megl�ttam a sz�r�t. Nem sima volt a b�re. Soha nem teszem meg azt, amit mondott. A borzad�ly t�le m�g mindig a tagjaimban van." (H. Goedicke in: Cd� 45. 1970, 244. skk.) 

�gy besz�li el egy p�sztor t�rsainak ijeszt�, de egyben izgat� kalandj�t, mely egy�bk�nt m�snap reggel tov�bb folytat�dott. A n�nek ekkor m�r sokkal vonz�bb k�lseje volt, �gy l�tszik a sz�vegb�l, hogy �llati bund�ja elt�nt. Ez a t�red�kes m� a korai K�z�pbirodalom kor�b�l m�r azt a szeml�letet t�kr�zi, mely a k�rnyezetet, a term�szetet istenekkel, d�monokkal n�pes�tette be. A mocs�ri asszony term�szetfeletti l�ny - egy helyen istenn�nek nevezik. Ezzel azonban az �r� csak a n�pi sz�haszn�latot akarja visszaadni, a szellemasszony nem azonos egyik istenn�vel sern. Az �r� a korai n�pi gondolkod�st �r�k�tette meg, ez�rt olyan becses a fennmaradt r�vid szakasz sz�munkra. A mocs�ri asszony szerepeltet�s�vel hamis�tatlan n�pi-babon�s �zt akart k�lcs�n�zni az elbesz�l�snek. Szellemek, k�s�rtetek egy�bk�nt csak sokkal k�s�bb t�ntek fel ism�t a vil�gi irodalomban. 

A vall�sos irodalom d�monvil�ga viszont az �birodalorn �ta rendk�v�l sokr�t�, sz�mos sz�t ismer�nk k�l�nf�le d�moncsoportok jel�l�s�re. Sok esetben azonban egyik terminust sem tal�ljuk, s ilyenkor csak a sz�veg�sszef�gg�s d�ntheti el, hogy istenr�l vagy d�monr�l van-e sz�. 

Milyen krit�riumok alapj�n sorolhatunk valamely term�szetf�l�tti l�nyt a d�monok k�z�? Egymag�ban m�g nem elegend� az, hogy az illet� l�ny nem tagja egyik istencsoportnak sem, �s nem fordul el� sem mitikus sz�vegben, sem a himnuszirodalomban. Egyik fontos ismertet�jel/ hogy a d�monok neve - elt�r�en az istennevek t�bbs�g�t�l - �ltal�ban k�nnyen �rtelmezhet�. Ezek a nevek gyakran az emberre n�zve ijeszt� tulajdons�gra vagy vesz�lyes funkd�ra utalnak. (Vad Arc�, T�zes Szem�, Arnyak Elnyel�je stb.) Alakjuk is felismerhet�v� teszi �ket. Sok esetben istenek�t�l elt�r� �llatfej�k van, nemritk�n t�bb �llatfejet viselnek az emberi testen. Az emberi vagy �llati fejet l�ng vagy valamilyen t�rgy is helyettes�theti, mint ed�ny vagy k�telek. T�bbnyire egy-egy tulajdons�ggal vagy funkci�val jellemzik a d�monokat, egyes sz�vegek viszont megfoghatatlannak jellemzik l�ny�ket, v�ltoz�nak tulajdons�gaikat. 

A d�monok t�zes lehelet�t�l is tartottak/ sz�jukb�l azonban nemcsak t�z, hanem n�melykor k�gy�k j�nnek el�. Groteszk von�saik k�z� tartozott n�ha a h�tran�z� arccal �br�zolt fej. Ilyen d�moni l�ny a halottakat �tsz�ll�t�, h�traford�tott arc� �gi r�v�sz is. 

A d�monok egyik legr�gebbi csoportja az istenek k�vetei. Ezek a f�lelmes l�nyek, akik emberekre �s istenekre egyar�nt vesz�lyt hozhattak, gyakran Ozirisz szolg�ik�nt szerepelnek a sz�vegekben, de m�s istenek k�veteir�l is hallunk. Szahmet k�vetei a betegs�gd�monok. K�vet j�n az ember�rt, amikor meg kell halnia (An�intelme�), de a t�lvil�gon is f�lnie kell t�l�k, mint ezt p�ld�ul a Halottak K�nyve 29. fejezet�b�l is l�tjuk: "Vissza, te, b�rmely isten k�vete! Tal�n az�rt j�tt�l, hogy elrabold a sz�vemet...?" 

Nemcsak a k�vetek okozhatnak betegs�get, a haitiu d�monoknak a neve is az eg�szs�g megk�ros�t�s�ra utal (hait = k�r). K�s�bb t�lvil�gd�monokk�nt is szerepeltett�k �ket. �ltal�nosan elterjedt hiedelem volt, hogy a holtak visszaj�r� k�s�rtetei is betegs�get, hal�lt hoznak. F�leg �jszaka voltak vesz�lyesek, h�traford�tott arccal hatoltak az �l�k h�zaiba �s pr�b�lt�k az any�kt�l elragadni a kisgyermekeket. A sokf�le betegs�gd�mon ellen a legk�l�nb�z�bb v�dekez�si m�dokat dolgozt�k ki. Igy ken�cs�ket k�sz�tettek a h�z ajtaj�nak, ablak�nak bed�rzs�l�s�re, hogy a gonosz szellemek be ne l�phessenek. Az Edwin Smith-f�le orvosi papirusz pedig egy var�zsige ut�n a k�vetkez� el��r�st k�zli: "�gy sz�ljon az ember, akin�l egy desz-f�b�l val� �g van. Mendenki, j�rja k�rbe h�z�t, s nem fog meghalni az �v j�rv�ny�t�l." (18. col. 15-16. sor. J. H. Breasted: The Edwin Smith Surgical Papyrus. I. Chicago, 1930, 478.) �rdekes n�pi m�gikus elj�r�s �rz�d�tt meg ebben a sz�vegben: a h�znak v�delmet ny�jthat, ha var�zserej� �ggal b�v�s k�rt vonnak k�r�l�tte. A v�d�k�r a k�s�bbi id�k m�gi�j�ban is sz�rntalanszor visszat�r� mot�vum. 

Az �n. Nagy d�monok (Wer, gyakrabban n�nemben: Weret) a k�sei �jbirodalomt�l kezdve ker�lnek mindink�bb el�t�rbe. Vez�r�k az �g Weretje, aki Tho�risz istenn�vel azonos. A z�erc�-szellerneket minden�ttjelen lev�knek �rezt�k. Egy papirusz a k�vetkez� helyek weret-d�monait sorolja fel: "Az �g minden d�mona, a f�ld rninden d�mona, a k�t minden d�mona, az �reg (vagy: utca) minden d�mona, a mocs�r minden d�mona, a t�z minden d�rnona, a t�csa minden d�mona." (British Museum Papirusz 10 083. vso 24-28. sor. Edwards: Oracular and Amuletic Decrees... London, 1960, 11. 11. t�bla.) Hasonl� sz�vegekb�l tiszt�n kirajzol�dik a d�monokkal ben�pes�tett vil�g k�pe. 

A nagy istenek seg�ts�g�t is ig�nybe lehetett venni a betegs�gek szellemeinek el�z�s�n�l. Deir-el-Medin�b�l sz�rmazik egy kis papirusz, mely a k�vetkez�k�ppen kezd�dik: "Fels� �s Als�-Egyiptom kir�ly�nak, Ozirisznak kir�lyi parancsa. �gy sz�l Gebhez, a vez�rhez, a herceghez: �ll�tsd fel az �rbocodat, bontsd ki a vitorl�dat, (utazz) a S�s F�ldj�re. Vidd rnagaddal a f�rfi �s n�i neszit, az ellens�ges f�rfi �s n�i d�mont, a halottat �s halott n�t, akik Aninahte, Ubehet fia ellen vannak..." (Sauneron in: K�mi 20. 1970, 7. skk.) Ezek a d�monok �s halotti szellemek n�th�t �s l�zt okoztak Aninaht�nak, aki a papiruszt v�kony v�szonszalagra k�t�zve hordta a nyak�ban amulettk�nt. A d�monok erej�nek megb�n�t�s�ra szolg�lt az a h�t csom�, melyet a szalagra k�t�ttek. A var�zsig�t k�t isten-b�rka, k�t udzsat-szem �s k�t skarabeus rajza felett kellett elmondani. A sz�vegben eml�tett S�s f�ldje a t�lvil�g egyik tartom�nya, teh�t Gebnek a m�svil�gra kellett haj�j�n sz�ll�tania a betegs�g okoz�it, hogy min�l t�volabb legyenek Aninaht�t�l. 

A d�monhit az egyiptomi vil�gk�p integr�ns r�sze. Annak az embernek �ltal�nos szeml�lete, aki k�rnyezet�t, a terrn�szetet kisz�m�thatatlan szellemi l�nyekkel n�pes�ti be, alapvet�en k�l�nb�zik az�t�l, aki kiz�r�lag �l� �s holt anyagot l�t benne. A t�lbonyol�tott, a teol�gi�ban j�ratlanok sz�m�ra �rthetetlen istenazonos�t�sok, az istens�gek transzcendens von�sainak kihangs�lyoz�sa a f�ld �s az att�l mind t�volabbra ker�l� istenvil�g k�z�tt �tmeneti l�nyek sokas�g�t hozta l�tre ak�r egyes istenek n�pi form�j�ban, ak�r d�monokk�nt. A n�phitben �k foglalj�k el az elvont istenek hely�t. A d�rnonhit a vall�si fejl�d�s minden isiinert fok�n megtal�lhat�, t�lfejleszt�se, szertelen, groteszk form�ban val� jelentkez�se azonban �ltal�ban a k�sei, hanyatl� id�szakok jellemz�je, amikor a teol�gia, a filoz�fia a kor�bbin�l nagyobb m�rt�kben pr�b�lja a n�phit elemeit integr�lni, saj�t keretei k�z� illeszteni, magyar�zni, tov�bb- fejleszteni. 

Minden tud�l�kos sallang ellen�re ez voltak�ppen reprimitiviz�l�d�st jelent, s szinte a kezdetleges animista vil�gszeml�let szintj�n �rzi mag�t az olvas�, amikor egy d�motikus intelernirat ekk�ppen figyelmezteti: "A kis foly�nak is megvan a maga d�mona." (Insinger Papirusz 24. col. 11. sor. A. Volten: Das demotische Weisheitsbuch. Kopenhagen, 1941, 98.)

© 2009.